Akár boldog vagyok, akár szomorú, az ecset és a rajzceruza mindig kéznél van, hogy általuk kifejezzem magam.

Már gyerekkoromban rengeteget rajzoltam, a meghatározó élmény azonban kétségtelenül Walt Disney Hófehérke és a hét törpe című rajzfilmjéhez kötődik: hatévesen, 1982-ben láttam először és azóta talán több ezerszer is. Akkor határoztam el: rajzolni fogok, bármi áron, életem minden szakaszában. És így is tettem. Bár végzettségem, iskoláim és a doktori cím megszerzése is a közgazdaságtan köré csoportosulnak, sőt, többnyire a munkahelyeim is, a rajzolás és festés mindig a legkedvesebb elfoglaltságom és szenvedélyem maradt. Számos rajszakkörbe jártam és több művésztől is tanultam a rajzolás, a festés lehetőségeit, azonban hamar a magam útjára léptem és kialakítottam a saját technikámat, témaköreimet és színvilágomat. Képeim közül számos megtalálható gyűjtők magántulajdonában.

A családom, a barátaim is mindig bátorítottak, hogy ne hagyjam abba, és eszemben sem volt soha. Közben megtaláltam az igaz szerelmet és jelenleg anyukaként is gyakran nyúlok az ecset, a rajzceruza után.

Kedvenc témáim a portrék, a tájképek és a csendéletek, valamint megkeresések alapján híres festmények kissé sajátos felfogású megfestése is.

Életem egyik legszebb ajándéka a festés és rajzolás képessége. Élni kívánok vele, ameddig csak lehetséges.